FooTPRINTS

A Footprints zenekar ősének (Csopak Demizson Allstars Orchestra) megalakulása 2010 környékére datálódik. A projekt baráti örömzenélésként indult, majd a kezdeti változó felállásból, havi egy jammelésből hamarosan a Balaton-felvidék borfesztivál jellegű rendezvényeinek gyakori fellépőjévé alakult át.
Az elkövetkező néhány év igazolta, hogy a zenére, amit a zenekar szívből és örömmel játszik, van igény bőven, így néhány tagváltást követően 2016-ra kialakult a jelenleg is aktív, egymásra hangolt formáció, amelyet az elmúlt években a Balaton-környéki fesztiválokon (többek között: Rozé&Rizling és Jazz napok Veszprém), Balatonfüredi Hal- és Borünnep, Csopak Napok/Csopaki Pálinkafeszt, Pisztráng- és Borfesztivál (Tapolca, stb.) gyakran hallhatott (és láthatott) a közönség.
A 2020-as év hozta változások nyomán a zenekar gőzerővel látott neki, hogy a felszabaduló időt kreatív munkával kitöltve megvalósítsák régóta dédelgetett terveiket: saját dalok írásába fogtak.
A készülő (és 2021-ben kiadásra kerülő) album könnyed és szórakoztató, funky-pop stílusú dalaiból az elsőhöz (Who Is My Destiny) már videoklipet is forgatott a zenekar.
A 2021-es év további tervei között szerepel összművészeti alkotások létrehozása; a zenekar együttműködést tervez képzőművészekkel, mozgókép-és animációkészítő szakemberekkel egymást támogató, és a közönségnek „plusz” élményt adó, fúziós alkotások létrehozása érdekében. 

Feri a Zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszakán végzett, tanárai Kovács Gyula és Kőszegi Imre voltak.
Latin, jazz, pop, funky ritmusokban egyaránt otthonosan mozog.

Kétségkívül ő a zenekar legviláglátottabb tagja - különböző zenekarok tagjaként (pl. Pege Aladár quartet, stb.)
bejárta a világ neves jazzfesztiváljainak egy részét.

Játszott a Pori Jazz fesztiválon Finnországban, a Rochester Jazz Festen az USA-ban,
a Congo Square Jazz Festen New Orleans-ban, a Sarteano Jazz Festen Olaszországban,
és az Erdinger Jazz Feszten Németországban.

Emellett műsorkísérő zenészként több szerződést is végigcsinált cruise hajókon. 

Krisztián a zene szeretetét apai ágon örökölte. Édesapjából rockzenész lett, így az első koncertélményei is ehhez a stílushoz köthetők.
Két igazán fontos koncert hat ki rá gyermekkorából a mai napig: tíz évesen egy tabáni LGT koncert,
tizenöt évesen pedig egy Chick Corea koncert érintette meg igazán.
Civil foglalkozása is a zenéhez kötődik: hangszerész, és hangszer-restaurátor.

Intézményesen tanult zongorázni, nagybőgőzni, énekelni, azonban gitározni és basszusgitározni már autodidakta módon kezdett el.

1993-2020 között tagja volt a veszprémi alapítású LGT Emlékzenekarnak, mellyel Somló Tamást és Karácsony Jánost is kísérték több alkalommal,
emellett 1993-tól kezdődően számos kísérleti jellegű, hosszabb-rövidebb ideig működő zenekarnak is tagja volt többféle stílusban.

A kezdetektől fennálló kísérletezői kedvének köszönhetően jelenleg is öt különböző stílusú projektnek a tagja.

Annak ellenére, hogy a családi legendárium szerint Luca 2 és fél éves koráig nem volt hajlandó megszólalni, viszont a gyerekdalokat tisztán dúdolta, zenei pályája korántsem mondható egyenesnek és zökkenőmentesnek.

Intézményes zenei oktatása hegedüléssel indult, majd a kanyarok és bukkanók között szerepelt egy kórusiskola, és a Bartók Béla Konzervatórium opera szaka (jelentős korengedménnyel). Innen aztán egy kissé vaskalapos tanára eltanácsolta – a mi nagy-nagy szerencsénkre, hiszen ez adhatott utat az áttörésnek, amit a funk&jazz, Ella Fitzgerald és James Brown hangja, valamint az jelentett, amikor végre összehozta sorsa azzal a mentorral, akinek mind szakmailag, mind emberileg a legtöbbet köszönheti: Fábián Julival.

Néhány aktív év (Budapest Jazz Klub, Oláh Krisztián triója, valamint önálló estek Neumann Balázs kiváló jazz-zongoristával) után ismét egy eltávolodás következett, de (nagy szerencsénkre) a zene nem ereszti. A Csopak Demizson Allstars Orchestra révén ismerkedett meg jelenlegi zenésztársaival, akikkel végre úgy érzi, megérkezett oda, ahová tartozik.

Norbi nem klasszikus zenészcsalád sarja, de kisgyermekkorától kapott zenei oktatást.
A hét év klasszikus zongora tanulás igen hasznos alapnak bizonyult, amikor tizenévesen autodidakta módon, önállóan kezdett gitározni tanulni.
Bár húszéves koráig főleg egyedül tanult és zenélt, érdeklődése hamar határozott irányt vett a korai EAST együttes, valamint Pat Metheny zenéje, és egy meghatározó, 1985-ös Paco de Lucía koncert nyomán.

Az Erkel Ferenc Zeneiskola gitár szakán végre megérkezett abba a közegbe, ahová vágyott, és rengeteget tanult zeneileg és emberileg egyaránt (Binder Károlytól és Juhász Gábortól).
Szegeden a Volvox zenekar-zenei műhelyben működött közre, majd egy együttműködés következett Frankie Lato-val.
Ezután – megvalósítva régi álmát – áttelepült a Balatonhoz.
Az elmúlt években az aktív zenélés (Csopak Demizson Allstars Orchestra, Quiet Chords) mellett sikerült egy újabb nagy lépést megtennie:
megalapította és fenntartja a Parker Jazz Klubot, Balatonfüreden.

A zenekar tagjai közül talán Viktor tevékenysége mozog a legszélesebb skálán – jogász, egyetemi docens, zongorista, zeneszerző, a székesfehérvári Vörösmarty Színház egykori gyerekszínésze, egy ideig rádiós műsorvezetőként is hallhatta őt a nagyérdemű.

A jogi pálya iránt a családi tradíciókat követve kezdett érdeklődni, de Viktor emellett 5 éves korában elkezdett zongorázni tanulni, egy ideig hegedült is, és klasszikus zenei alapjait mai napig hasznosnak érzi.

Zenészként 1995 óta aktív, kezdetben székesfehérvári bandákban játszott (Menthol, Sárga Taxi, Big Time),
aztán megalapította a saját zenekarát FLIPPERS néven.

Aztán felkerült Pestre és az ottani zenei élet egyszerűen magába szippantotta.
Tóth Veránál kezdett és a mai napig dolgozik vele.